A népmesékben a táltos paripa megjelenése a saját belső erőnkkel, belső segítőnkkel való találkozást jelenti. Ahhoz, hogy ezt a belső erőt birtokoljuk, a mesékben legtöbbször egy gyenge, beteges gebével találkozunk, és az a feladatunk, hogy parázzsal etessük, tápláljuk, így válik táltos paripává.
Van úgy is, hogy az üveghegyen túlra kell elmenni érte. Csakhogy ott elpusztítja azt, aki a közelébe merészkedik, kizárólag azzal indul útnak, aki így közelíti: “Lassabban, vitézek kedvelt paripája! Én vagyok, akire vársz ezer év óta!” Vagyis csak lassan és tudatosan haladva erősödhetünk. A szenvedélybetegeknél kulcskérdés a belső erőforrással való találkozás, hiszen a felépülésért épp akkor kell a legnagyobb áldozatot hozni, amikor a leggyengébb a lélek: segítséget kérni, befelé figyelni, közösséghez kapcsolódni. Aztán tudatosnak maradni, hogy mindez tartható legyen.
Az jutott eszembe, mit gondolhat a Táltos paripa, amikor reménybeli gazdáját látja lassan ellobbanni a szenvedélybetegség oltárán:
Hogyan lesz, hogyan dönt az embere, mikor teljesen kiürült lélekkel leér a gödör aljára: belefekszik, vagy segítséget kér, és akkor végre találkozik vele, hogy ki tudjon onnan jönni egy méltóbb élet felé?
Írtam egy versfélét erről, és ma annyira bátor vagyok, hogy iderakom.
Táltos reménye
Táltos vár a porban.
Már megint
áll a bál, ahol van:
Fácán, páva álca,
Hulló fecske tánca…
Mindegy.
Ő csak áll, és várja,
hogy adná magát végre,
és elindulna túl, az üveghegyen érte…
Látta már kétszer is, hogy odaért a starthoz.
Aztán visszahátrált. Nehéz volt a harchoz.
Hiába,
Táltospótlóval minden szebb és könnyebb.
Esetleg sok benne a hányás.
De vasárnaponként bánja!
Önként és ledarálva szalad a kápolnába.
Sír, hogy régebben neki is volt arca,
milyen szép az emlék.
Nézi a sok Tökéletest, ők csak belül fáznak,
kívül csupa szent kép.
S őt nézi a Táltos: „Jesszusom, a fészkem.
Jaj, hogy felemelném, ha elindulna értem…”
“- Már csak bélyeg kell rá, hogy menjen – károg a varjú – egy stigma, és viszem.
Bár nehéz.”
A varjú…
arra a vidékre, kabát alá, holló helyett jó lesz,
csak nem tud úgy röpülni.
“- Könnyebb lesz, várjunk!
Ki fog ez ürülni.”
Szóljon hozzá