Hogyan kapcsolódom a meséhez?

Home / Általános / Hogyan kapcsolódom a meséhez?

Mese és terápia

Addiktológiai konzultánsként sok éve dolgozom szenvedélybetegekkel, rengeteget láttam, tapasztaltam, és nyilván a személyes élettörténetem is segített abban, hogy másokat kísérhessek a felépülésük során. Fontos, hogy megőrizzem kíváncsiságomat, nyitottságomat, másképp nehéz volna elmélyülni ennyi értékes emberi történetben. Szeretek új módszereket, látásmódokat megtapasztalni, ezért jelentkeztem Dr. Boldizsár Ildikó Metamorphoses Alkotó- és fejlesztő meseterapeuta képzésére. A tanulási folyamathoz hozzátartozott, hogy a népmesék segítségével saját nehézségeimmel is szembenézzek, azokból meg éppen volt egy nagy rakással. Csakhogy a szembenézéshez valami hiányzott…

A farkas szempillái című japán népmesét pár évvel ezelőtt olvastam egyszer… emlékszem, szíven is ütött… és gyorsan tovább is lapoztam, talán nem mertem a sorok közé nézni.

Aztán Ildikó egy egyéni foglalkozáson előhívta ezt a mesét: ezzel van most dolgom! Megrendített. Nagyon megszenvedtem. Felrázott, mert felismertem valami nagyon fontosat:  Egyrészt emlékezni segített, felidézni, ahogyan jó 30 évvel ezelőtt valahol a rengetegben elvesztettem önmagam. Sokáig bolyongtam ott. Szerencsém volt, mert évekkel később pár fontos EMBER (kísérő, példakép) segítségével kijutottam egy jónak tűnő ösvényre, amin azóta is járok és végül magam is segítő lettem… másrészt ez a mese ráébresztett, hogy nem is olyan régen a fene nagy tudatosságomban, úton levésemben, “ejjdejósegítővagyok” identitásomban hajszál (farkas szempilla) híján megint elvesztem… ismét beértem a rengetegbe.Csakhogy a mesebeli erdőkben a lehetőség mindig találkozik azzal, ami van… onnan, abból az erdőből, abból a meséből  tudtam ránézni a valóságomra, és emlékezni kezdtem. Kétségbeesve matattam, kerestem. Mit is? Kerestem a farkas szempilláját, nem emlékeztem már, melyik zsebembe rejtettem, de végül – sok munka árán – előkerült. Segítségével végre átkereteztem azt, ami történt… hiszen “már csak” emlékeznem kellett, felébredni, körülnézni, jelen lenni.

Most már elmondhatom, kiálltam a próbát, és biztos vagyok benne, nem ez volt az utolsó. De észrevettem a lehetőséget és általa rengeteget kaptam, még ha azt is hittem egy rövid időre, hogy minden elveszett. Látom, mi a részem abban, ami történt, és azt is tudom, hogy én már sosem feledkezhetem meg a szempilláról, amit a farkasomtól kaptam ott a rengetegben, sok-sok évvel ezelőtt.

Azt hiszem, mostanra megtanultam, hogy a legszilárdabb, legfontosabb értékem az önazonosságomra való odafigyelés legyen. Önazonosság? Számomra a tudatosság, lélekjelenlét, tett, és szó harmóniája. Hogyan lehet ezen munkálkodni és egyáltalán megéri-e?  A konzultációkon akár erre is fény derülhet, sőt az is lehet, írok még a témáról.

hozzászólások(4)

  • Turza Károly
    May 31, 2016, 1:49 pm  Reply

    A te önazonosságod, vagy mások önazonossága? A farkas szempillája a tisztánlátást segíti. a mesebeli hős ez által lát át az álarcokon, illetve azon, hogy ki visel álarcot.
    Az ő önazonossága, a naivsága, de a szempillával ettől az önazonosságától kap védelmet.

    Karcsi

    • June 3, 2016, 7:00 pm

      Az ő önazonossága a józanodás: az önreflexió és a megismerés. Ebben segíti a szempilla. 🙂

  • Turza Károly
    May 31, 2016, 1:57 pm  Reply

    A főoldal gondolatához:
    Kell a kegyelem, ha palánk sőtét oldalán állsz, de önmagában kevés.
    Akarnod kell átjutni a palánk fényes oldalára!
    Persze tökéletes ott sem leszel.

    Karcsi

    • June 3, 2016, 7:02 pm

      Igen, pontosan erről szól az idézet. A tökéletesség a legsúlyosabb kórkép, mert gyógyíthatatlan.

Szóljon hozzá